Miért jó nézni a szexet?

Témakör: Emberek

A hetvenes évek pornóiparának felvirágzása óta keresi az átlagember a választ arra, hogy vajon miért jó nézni a szexet, ha csinálni is lehet? Hát...

Van miről beszélni...
Most bizonyára azt gondolják, ez teljesen felesleges kérdés. Elvégre mindig is akadtak olyanok, akik szerették nézni, ahogy mások szeretkeznek, arról nem is beszélve. hogy bizonyos embereknek nem adatott meg a testi öröm mindennapos (de legalábbis rendszeres) élvezete. De az egész "probléma" lényege nem ez. Az elmúlt évtizedek a végletesség jegyében teltek, a totális szabadság és a bigott tiltás állandó harca rányomta bélyegét a mi generációnkra. Pedig a szex mindig is jelen volt, néha divatosan, néha csak titokban. A szex ábrázolása pedig ősidők óta a társadalom, vagyis talán inkább a kultúra része, amit ma sikeres üzletágnak tudunk be, az a történelem során az emberi szokások bemutatásának formális része volt. Ha nyíltan beszélünk, mondhatjuk azt is, hogy a pornó nem más, mint az emberiség párzási szokásainak vizuális lelete, de ez azért nem teljesen fedi a meztelen valóságot.

 

Tim Webb, akit írói munkája mellett pszichiáterként ismer a nagyvilág (de legalábbis saját hazája), a történelem emlékeinek nyomozásával próbálta magyarázni az ember szövevényes viszonyát a szexhez. Az ő feljegyzéseit szeretném most megosztani Önökkel, ha nem is eredeti formájában, de feltétlen jószándékkal:

Művészet vagy pornográfia?
Szóval a szex, mint történelmi lelet. Nem titok, hogy a szexuáltörténészek egy rakás gyönyörű eszme mögötti tény átszitálásával nyerik eredményeiket. Az elmúlt évszázadokból származó írásos feljegyzések olyan jelentéktelen dolgokról szólnak mint: politika, birodalmi intrikák, inváziók, tömegmészárlások, meg effélék. Ritka az olyan forrás, amely az olyan lényegi dolgokat érinti mint: kaja, pia, szex és népi tánc. A nehézségeket fokozza, hogy a létező beszámolók nagy része mértéktelenül elfogult - vagy a cenzorálás, vagy a hatásvadász túlzások miatt. És mint tudjuk, ezek közül egyik sem egészséges. Viszont azt sem tagadhatja már senki, még a legbigottabb történész sem, hogy a szex, mint élvezet (és csak másodsorban fajfenntartás) már az ősidők óta a kultúrális örökség (tágabb értelemben vett) része. Vegyük például az őskort! Az i.e. 4-5000-ből származó szaharai sziklafestmények közt számos olyan akad, amelyik a primitív férfi és a primitív nő üzekedését ábrázolja. Ezek a malac firkák talán a legősibb földi műfajt képviselik, amelyek hagyománya egyenes úton vezet el a férfivécékben élvezhető graffitiig. A sumérok korában Mezopotámiának lakói az első olyan kultúrcsoportot képviselik, amelyet erkölcstelennek bélyegeztek. Lehet, hogy mindez csak pletyka, de tény, hogy az első erotikus műtárgy - egy alternatív közösülési módokat ábrázoló faragott asztal - tőlük származik. Nincs semmi kifinomultság ebben a darabban, de ezen kár is csodálkozni. Mit lehet várni egy olyan civilizációtól, amelynek fővárosáról az urológia jut az ember eszébe? Aztán ott vannak persze az egyiptomiak, akik egy teljesen új és összetett kultúrát hoztak világunkba, nekik köszönhető - többek közt - az arisztokrácia kiépítése, a csillagászat és a korai orvostudomány. A kevésbé ismert, ám összehasonlíthatatlanul hasznosabb találmányok közé tartozik az írópapír, a poszterfesték és a prostitúció. A szexmagazinok legkorábbi ismert előfutárai a Nílus völgyében talált pornó hieroglifák és a csak felnőtteknek szánt papiruszok. A legmodernebb ilyen termékekkel összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a technológia sokat fejlődött ugyan, de a cselekmény lényegében ugyanaz maradt.
 

Sötét bűneink
A görögök erkölcsös többség, vallási műsorok és AIDS híján úgy tartották, hogy a szexualitás az istenek ajándéka, minélfogva olyan szabadon és olyan változatosan kell élni vele, ahogy csak lehet. Bordélyházakról már i.e. 2000-től tudunk a Földközi-tenger keleti részén, de az athéniak voltak az elsők, akik állami irányítás alá vonták őket. Az volt a céljuk, hogy elejét vegyék a verekedéseknek és a betegségek terjedésének. Az athéni kincstár ugyancsak söprögetett a kupiban: a történelemben először és (talán) utoljára a szex után is ÁFA-t kellett fizetni. Tőlük aztán lenne mit tanulni, már ami a magyar türelmi zónák helyzetét illeti. A rómaiak birodalmuk virágzása elején kemény erkölcsi rend szerint éltek, de ezt nem bírták sokáig, az ellentmondás legfőbb oka az volt, hogy számos cselekvésképtelen, ill. kifejezetten flúgos császár egyre vadabb gyönyörszerzési formáknak hódolt, ugyanakkor lehetetlenül szigorú törvényekkel korlátozva a köznép viselkedését.

Ami a kelet történelmét illeti, annyit feltétlenül meg kell említeni, hogy i.e. első évezred Kínája nagyobb változatosságban ontotta az erotikus műtárgyakat, mint bármely más civilizáció előtte vagy utána. Agyagvázák, szobrocskák, ékszerek, elefántcsont-faragások, sőt még birodalmi érmék is szép számmal ábrázolnak a legkülönbözőbb helyzetekben párosodó férfiakat és nőket, embereket és állatokat, sőt olyan is akad, aki magával csinálja. Egy időben a taoisták azt vallották, hogy a halhatatlanság könnyebben elérhető azok számára, akik jeleskednek a takaró alatt. Ez oda vezetett, hogy a császári udvar csinos kézilányok seregét verbuválta össze, hogy ezek segítsék a császárt a nemes cél elérésében. Mellesleg az sokat lendített a taoizmus legmagasabb szintű elismerésén...

A keresztények és a viktoriánusok kemény munkájának köszönhetően a huszadik század már olyan prűd lett, amilyen az ember valaha is lehetett. Ezt persze az utóbbi évtizedekben robbanásszerű szexuális kitörés követte, így lett a pornó a lázadó ösztönök történelmi emléke. Persze mindez nem jelenti azt, hogy a mi generációnk jó úton jár. Ahogy ezt Tim Webb is megfogalmazta tanulmányában, elég egy pillantást vetni a kísérőközvetítők és a szexhívások hirdetéseire, az amszterdami könyvesboltokban nyáladzó kukkolókra, a félreeső utcákban parkoló BMW-k belehelt hátsó ablakára, a nemibeteg-gondozók zsúfolt várótermeire és a vécékben látható vicces graffitikra, hogy tudjuk, minél több a változás, annál inkább ugyanarról van szó. Ugye?