Coppola ifjúság nélküli ifjúsága

Témakör: Film

Tíz éve nem készített filmet Francis Ford Coppola - a korrupció világában kalandozó Esőcsináló volt az utolsó, és azt is inkább „gyűjtőknek" ajánlák - de ő már megengedheti magának, hogy ritkán szólaljon meg.

Most azonban megtörte hallgatását az Ifjúság ifjúság nélkül című alkotásával, amelyet Mircea Eliade román író novellájából készített. Ha Coppola belefog valamibe, annak egészen biztosan nagy visszhangja van, és nem azért, mert az olasz-amerikai rendező annyira szereti a reflektorfényt - sőt, ellenkezőleg.

De aki letett olyan filmeket az asztalra, mint a Keresztapa-trilógia, (még akkor is, ha az első részt még ő sem tudta felülmúlni), aki megcsinálta a dzsungelháborúk esztelenségének és lélekromboló hatásának tökéletes rajzát az Apokalipszis, mosttal (aki még nem látta a rendezői változatot, sürgősen nézze meg, még a képernyő előtt is padlót fog tőle az ember, nemhogy moziban és örökre elválaszthatatlanná válik a kelet-nyugati keresztútnál felrobbanó Doors-darabbal, a The Enddel), aki többet mondott a lehallgatások univerzálisan kikerülhetetlen körcsapdájáról a Magánbeszélgetésben, mint több száz utólagos „leleplező riport" a III/III-as dossziékról, már megérdemel minden figyelmet.

 

Mindannyiunk keresztapja...

 

És akkor még nem beszéltünk az olyan „kis költségvetésű" műveiről, mint a Kívülállók, a Morgó hal, a kevésbé ismert Vietnam-filmjéről, a Kőkertekről. Vajon hányan tudják róla, hogy rendezte Michael Jacksont is 1986-ban az EO kapitányban?

És az sem éppen jellemző rá, hogy filmre vitte a rengetegszer feldolgozott Drakula-legendát, és hátborzongató képi világával, Bram Stoker eredeti regényének hiteles tolmácsolásával az ő verziója ott van olyan remekművek mellett, mint Murnau és Herzog Nosferatuja, vagy a Lugosi Béla-féle Drakula-filmek. És hány nagy művész köszönhetett neki filmtörténeti jelentőségű alakítást Marlon Brandótól Robert De Niróig, Al Pacinótól Martin Scheenig, Gene Hackmantől Tom Waitsig? Eddig csak a rendező Coppoláról esett szó, holott az ő produceri tevékenysége legalább ennyire fontos.

Az egyik legjobb Drakula feldolgozás

Ő indította el 1973-ban a pályán George Lucast az American Graffitivel, bábáskodva ezzel „Új-Hollywood" születésénél, ő segítette 1980-ban a hazájában kegyvesztetté vált Kuroszava Akirát az Árnyéklovas (Kagemusa) megvalósításában, és Japánhoz kötötte Paul Schraedernek Misima Julio szamurájíróról készült filmjének irányítása is. (1985) És feltétlenül említést érdemel Godfrey Reggio Kizökkent világ (Koyaanisqatsi) című „ökológiai" filmje (1982), amely csak a képek és Philip Glass minimalista, de annál torokszorítóbb zenéjének erejével mutat döbbenetes képet a modern kor egyre esztelenebb gyorsulásáról. A felsorolt filmek szinte kivétel nélkül olyanok, amelyek élménye nélkül szegényebbek lennénk. Ilyen előzmények után jutott el Coppola a Balkánra. Az Ifjúság ifjúság nélkül Romániában játszódik, közvetlenül a második világháború előtt, amikor Európa nagy részét már fojtogatja a nácizmus.

A pokol valahogy így nézhet ki...

Ez a rémálom nem kevésbé abszurd, mint maga a történet: a főhősnek, egy félénk tanárnak, gyökeresen megváltozik az élete, miután egy villámcsapás után megfiatalodik és nyakába veszi a világot. A főhős Tim Roth, partnere Alexandra Maria Lara román színésznő, és játszik benne Bruno Ganz, az egykori nyugatnémet „újhullám" egyik vezető színésze, aki a közelmúltban A bukás című filmben Hitler megszemélyesítőjeként hiresült el. Valószínű, hogy az olasz etnikai és a Coppola által gyakran hangsúlyozott filmes gyökerek - Rossellinit, Fellinit, Viscontit, Antonionit egyaránt mesterének tartja - vezettek oda, hogy a filmet októberben a világpremier előtt a római filmfesztiválon mutatják be.